|
Témaindító hozzászólás
|
2008.12.21. 21:06 - |
Együtt nagytestű lovainkon léptünk a mezőre.
- Akkor szabadon eresszük őket? |
[10-1]
Csak bólogatni maradt erőm Koni javaslatára, de Corvinuson fennmaradtam hazáig. Ilyenkor kell rá nagyon figyelni, amikor már fáradtnak kellene lennie, de ki tudja nem maradt-e még némi plusz energia benne. Szépen szárbaszedve, látható tartományban billegetve a pálcát léptettünk haza.
Izgalmas terep volt, az biztos..... |
Én is fárasztottam lovam, ahogy csak lehetett. Egész végig vágtáztunk jól bevehető kanyarokkal, félkörökkel, átlókkal tarkítva azt. Erre azért volt szükség, nehogy az általában megbízható Mystery hirtelen megbokrosodjon, s ugráljon, ahogy Corvinus - teljesen rám volt utalva, hiszen nem tudhatta, mikor merre kanyargunk. Utolsó felvonásképp a mező végébe irányítottam lépésben, majd mikor irányba fordultunk, határozott jeladással beugrattam vágtába, s addig bíztattam a gyorsabb tempóra, míg a szabályos, "házilovas" vágta felborult, s átváltozott a jó öreg "vadlovas" vágátára, ahogy én hívom. Lépései megnyúltak, megszaporázódtak, éreztem rajta, élvezi, hogy eme vágta maradék fölös energiáját is el fogyasztja. Én is élveztem ezt az utolsó erőbedobást, a szél az én hajamat is lobogtatta, együtt mozogtam a lóval, szinte eggyé váltunk. Végül ösztönösen, lassú mozdulattal húztam meg a kantárt, a kifáradt Mysery ügetésbe váltott, s beértük Erist.
- Ha Corvinus nem is, az én lovam elfáradt - mosolyogtam, s megsimogatva Gypsy Wannerem nyakát adtam tudtára, vége az órának. - Én azt hiszem, már bemegyek. Meg is kell még etetni a többieket, s be kell hozni a lovakat a karámokból.
Leszálltam Mystery-ről - a befele utat már nem akartam rajta megtenni. Ekkor jutott eszembe, hogy le is kellett volna meg vezettetnem vele az edzést...Gondolatban elszidtam magam figyelmetlenésemért, s még kiengedtem egy órára a karámba lovam. Ott majd lefutja magát. Miután mindenkit elintéztem, bevittem boxába, s izgalommal vártam a következő napot :) |
Nevettem, amikor láttam, hogy Mysteryék is belehúznak! Mekkora verseny lesz itt, ha nem vigyázunk! Gyönyörű volt a gypsy vanner mozgás közben! Elég is volt ennyire elbamulni, hogy Corvinus belassuljon, aztán egy hatalmas bakolással kivesse magát oldalra az eddigi irányból! A kezem elkapta ugyan a szarvat, de így is csak a támasz tartott meg inkább a nyeregben! Hatalmas puffanással fogtam hátat, de nem érdekelt, ez épp jó is büntetésnek, a nagy lendülettel ügető lónak. Lehúztam a fejét, és beletámaszkodtam a veséibe, így némi küzdelem után megálltunk a mező magas füvében. Percekig álltunk így, egyhelyben, masszívan összeszedett szárral.
- Ezt nem kellett volna - jegyeztem meg.
- Koni, gyertek utánunk, ha gondolod, de legyetek óvatosak, jó? - kiabáltam barátnőmnek, aztán kieresztettem a szárat, belevágtam a sarkam a lovam oldalába, és teljes erőből verni kezdtem a farát a pálcámmal. Corvinus rakétaként lőtt ki, és szinte rögtön bakolni kezdett, de az egykézbe fogott szárral együtt már elmarkoltam a kapaszkodómat is, így minden bakolásnál kicsit kevesebb szárat kapott, és kétszer annyi csizmát és pálcát.
'Ha nem tetszik, fogd vissza magad!' gondoltam, de nem akartam hagyni, hogy leálljon. Amint abbahagyta a szökdécselést, újra jött a csizma és a pálca és némi kis szár, így újra kilőttünk vad, rohanós vágtába, hogy aztán pár méterrel odébb megint jöjjön a tombolás, csak neki pálcával, csizmával nehezítve. Nem tartott sokáig, pár nagyobb kör és legföljebb negyedóra küzdelem után már csak vágtázott velem, igaz teljes sebességgel, hiszen nem is hagytam megállni. A bakolás és sunyítás abbamaradt, engedelmesen rohant velem, én meg hatalmas köröket írtam le vele a mezőn, csizmával rásegítve, ha lassult. Nem figyeltem az időt, csak Corvinus füleit, de mikor már fáradtan horkantott, és a fejét is leengedte, ráadásul habos lett az oldala, visszavettem ügetésbe.
- Hát a kötőféktől még messze vagyunk - mondtam fegyelmezetten Koninak, ahogy beértük őket. De Corvinus kapott némi nyakpaskolást, amiért az ügetése már teljesen szabályos és kényelmes volt. A pálcámat kitámasztottam oldalra, és fáradtan megmozgattam a vállam. |
Lélegzet elállva néztem ahogy a fríz árnyékként suhant el a mező széléig, s gazdája mennyire kezében tartja ezt a paripát. Mystery is indult volna neki, de automatikus visszafogtam, csak akkor engedve neki, amikor Eris megcsinálta azt a hajmeresztő westernes fordulást. A Gypsy Wanner kinyúlt alattam, s mi szinte szálltunk ahogy kényemes vágtával, nagy léptekkel futott Erisék után. |
Fogalmam sincs miért, de elhatároztam, hogy merész leszek ma! Mikor láttam, hogy Koni megtartja a biztonságos, pár lónyi távolságot tőlünk, felfelvételekkel még jobban behúztam Corvinus fejét, aztán pálca nélkül, pusztán csizma és derék segítségével elkezdtem beszabályozni az ügetését. Amikor már teljesen, pattanás vagy huppanás vagy megcsúszás nélkül ügettünk együtt, könyökből elkezdtem újra és újra felkérni a fejét, rögtön a csizmasegítség után. És sikerült! Elkezdett passage-olni! Egyre jobban és jobban lekértem a fejét, míg már szinte helyben szökdécselt, de láttam rajta, hogy ezt nem élvezi és nem is érti, így kilendítettem a karom, és mélyen belelendültem a nyeregbe.
- Figyeljetek! - kiáltottam Koniéknak, ahogy Corvinus egyetlen izomhullámmal lendületet vett, aztán tomboló, lélegzetelállító vágtával kilőtt!
Minden lépésre horkantott a fekete csataló, ahogy dübörögve haladtunk az erdő széle felé, és éreztem, hogy mennyire örül a "fura ügetős feladat kínszenvedése" után a szabadságnak! Megvártam, míg tisztán látom a fákat, amik felé egyre közeledtünk, akkor meg kidőltem oldalra. Westernes, gyönyörű, íves fordulás jött, szép szélesen, és már haladtunk is visszafelé!
- Hajrá, hajrá! - kiabáltam, és folyamatosan engedtem neki a szárat, de közben kész voltam rá, hogy akármikor elkapjam a nyereg szarvát, vagy elkezdjem letépni a fejét a helyéről! Imádtam vele vágtatni, hiszen kényelmes és lendületes ló volt, de tudtam, hogy kifejezetten az a makacs, néha hamiskás jellem, ménes túltengésekkel! De ma úgy tűnik ő is jónapot tartott, és élvezte a terepet: repültünk, akár a fecskék, suhant el mellettünk a táj, a sörénye vadul csapkodta az arcom, ha lehúztam a fejem, és éreztem, ahogy száguld velem, és egyszerre kapkodjuk a levegőt ebben az álombeli kavargásban. |
Követtem Eris példáját. Úgy tűnt, Mystery különösen élvezi (vagy féltékeny rá), hogy másik ló is kinn van a mezőn, ám nem békés élvezet volt ez, hanem verseny szellem! Azon volt, hogy mindig leelőzze a másikat, hacsak egy fej hosszal is. Nekem is meg kellett birkóznom vele, hogy jobb, ha inkább az erősebb (cagy argesszívabb) üget elől. Próbáltam, amennyire csak lehett, kijebb sodródni, nehogy Corvinus valamivel is próbálkozzon. ...Úgy tűnt, ma feszült, de biztonságos lovaglásunk lesz! |
Corvinus a jelek szerint ma a rosszabbik (vagy jobbik?) kisördögségét vette elő. Kínlódóan lassan, nyújtott lépésben indult el Mystery után, néha még szünetekkel is tarkítva a lépést, mikor a lába a levegőben volt! Jobbra-balra tekeregtem rajta, akár salsaóra alatt, és kezdtem rájönni, hogy ez a terepezés nehezebb lesz, mint gondoltam volna!
- Cor, elég! - csattantam fel, mikor végleg belassult, én meg ráuntam a játékra. Megpöccintettem a pálcával a vállát, és megmozgattam a sarkam az oldalán, így nekiindultunk egy kényelmes, lassú, laza, térölelő ügetésnek.
Állatkínzás ide vagy oda, majdnem a szügyére lekértem a fejét.
'Ma nem tombolod ki magad alólam, kisbarátom! Nem és nem! Inkább megtanulsz passageolni!' gondoltam elmosolyodva. |
Mosolyogva megvontam vállam.
-Akkor csak sétálunk. - s csípővel adtam Mystery-nek a jelet. Seremcsére ma messze tőlűnk repültek el a madarak, a lovakat nem ijesztheték meg. Úgy tűnt, Mystery sem akar nagy test mozgást...vagy csak lusta! Néha legelhetnékje volt, hisz "elég magas és zöld volt a fű, szinte hallani lehetett a könyörgését, hogy egyék meg"...állította lovam, mikor határozttan visszahúztam a fejét a potya kajától. |
Hatalmasra kerekedtek a szemeim, és elképedve néztem vissza Konira.
- MI?!?!? - robbant ki belőlem a sipítás - Még mit nem! Corvinus nem arra való, hogy szabadon sétáljon! Akkor egészen biztos, hogy hamburgert csinálna a lovadból!
Kicsit fészkelődtem a nyeregben, hogy még jobban benne legyek a mély ausztrál stílus eme remekében.
- Én a magam részéről bőven beérem azzal - és elkönyvelem hatalmas eredménynek - ha ma Corvinus szépen, engedelmesen visz engem, és nem csinál semmi bajt. Néha elég pajkos. Bár most meglepően méltatlan a Rémúr névre - jegyeztem meg, de gyanakodtam is.
Corvinus ugyanis békésen ácsorgott, nézelődött, lazán löttyent a szár, és láthatóan nemhogy bakolni, de még lendületesen mozogni sem akaródzott neki. |
Együtt nagytestű lovainkon léptünk a mezőre.
- Akkor szabadon eresszük őket? |
[10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
